tegnapi beszámoló

Tegnapi séta: gyorsra terveztük, de mégis hosszú lett. Miután Öcsit kivittük anya munkahelyére,(ahol várta az új gazdija), elmentünk a kuttyokkal sétálni egyet. Meglepően szépen mentek pórázon. Demivel szinte sosincs gond. Maximum annyira húz, hogy előbb érjen oda egy fához vagy fűcsomóhoz, amit meg akar szagolni, mint Mexi. Kezd komolyodni a kislány. Mexi meg a szokásos. Igazi hullámvölgy - néha húz, menne mint az őrült, néha meg szinte lemarad. Na tegnap a kettő közötti állapot volt. Szépen ment a bal oldalamon. Egyre ritkábban próbálja kerítésen keresztül "megenni" a kutyákat.(nyugi, csak a hangja nagy) :)) A bicikliút vége felé találkoztunk a dobikkal. Azok sem érdekelték. Tiszta közömbös volt. Ennek mondjuk csak örültem. :) Az út végén Csilla gyakorolt egy kicsit Demivel. Látszik rajta, hogy mennyire élvezi a beállítást. Gyúrunk szeptemberre! :)

Két furcsa dolog, melyet már régóta észrevettem: 1.: Mexi tud köszönni.Amikor hazaérünk, hangos "helloooooo- wauuuuu"-val köszönt. Gondoltam, megtanítom neki, hogy bármikor mondja, de nem tudom. Így marad a spontán waúúúúú. :)) 2.: Mexi be tudja állítani magát. Amikor én akarom, legtöbbször elgyagyáskodja a dolgot. Az első két lábát rendesen megigazítom, és amikor a hátsót szeretném, leül. :)) Ilyenkor azt hiszi, vicces.Hát nem. Pedig nem mindig "kényszerítem". De mostanában észrevettem, hogy csak úgy beáll. Szépen. Persze olyankor tuti nincs nálam fényképező. :') Ezért vagyok olyan büszke a múltkori képre, amikor is sikerült egy standard képet csinálni róla. :))