Demi és a barna dobermann

Tegnap délutáni események:
Négyesben vágtunk neki a sétának.Vittem fényképezőt, csináltam is pár képet.Demi egyre nagyobb, egy szebb, és egyre ügyesebb. :)) A zsinórossal is gyakoroltunk párat.Mexi hibátlanul hozta őket. Kipróbáltam, hogy megtalálja-e, ha nem látja hol esik le.Leültettem magam mellé, és a hátunk mögé dobtam a labdát.Egyből odaszaladt, ahol leesett, és már hozta is boldogan vissza. :)
Na és Demike...Hát amint már említettem, vele nem szabad 'úgy' játszani, ezért csak húzogattuk a földön a labdát, meg gurítottuk. Nagyon rákattant a végére, élvezte a játékot. A végén dobtunk neki egyet; az úgy sem árthat a fogainak, ha egyszer visszahozza. Demi meg mint a szél, vetődött a labda után, szépen a szájába fogta, és irány ... na persze, hogy nem hozzánk. Elszaladt a bekerített tér felé, farokcsóválva üdvözölni a dobit. Igen, időközben a dobermann-os ismerősünk is jött a kutyájával. A kishölgy meg elsőre kiszúrta, hogy kutya a láthatáron, gazdi sehol, szabad a pálya.Na itt kezdett vörösödni a fejem. Demi szájában a labdával, egy barna dobermann felé közeledik, akit csak 10 m-es távolságból "ismer".Síp meg persze nem volt nálunk. Szóltam neki, hívogattam, és folyamatosan mentem utána. Az ismerősünk megállt a dobival (Demi közben odaért, és szemmel láthatóan nagyon örült a kutyának) majd megfogta Demit. Mire odaértem már szinte levegőm sem volt, pedig nem volt olyan messze. :) Csak az idegesség... Gyorsan átvettem a kis szökevényt, megköszöntem, hogy megfogta,majd elindultunk vissza tesómhoz. Demi meg megint elejtett egy 'demi-féle' mosolyt.Nem tudtam rá haragudni.Nem akart ő semmi rosszat, nem akart megszökni, elszaladni, csak játszani akart. Sajnos erre mifelénk nincs se kutyasuli, se kutyás társaság, ahol kutyákkal ismerkedhetne, játszhatna. A dobival is csak játszani akart. :))

Tegnapi képek:









1 héttel ezelőttiek: